Amíg Vágó uraság a szkeptikus társaságával nem hívta fel a figyelmemet, ezt a „gyógyítási módszert” is csak ingyenélő kuruzslók hülyeségének tartottam. Persze most sem tartom többnek, csak azon döbbentem le, hogy elvileg értelmes emberek képesek benne hinni. Rengeteg egyetemen végzett doktor mondogatja, hogy ez működik és hatásos. Lehet átaludtam pár évet, de a józan gondolkodást mikor ment ki a divatból? Ép ésszel ez a módszer sem több, mint egy sima rituális ráolvasásnál vagy épp egy energizáló távgyógyítónál. Miután a hírekből megtudtam, hogy ez sokak által elismert gyógymód és, hogy a hagyományos gyógyszerekkel ellentétben senki sem ellenőzi ezt, kicsit utána olvastam.

Az alapelv az [és itt most tessék megkapaszkodni, mert szórakoztatóbb, mint egy betépett rasztát hallgatni, aki éppen a relativitáselméletet cáfolja meg a fanszőrzete segítségével], tehát az alapelv az, hogy a betegséget a lelkiéleterőnk csökkenése okozza. És a betegséget úgy kell kezelni, hogy megnézzük mik a tünetek. Majd kiválasztjuk azt az anyagot, aminek a túladagolása okozná pont ezeket a tüneteket. Ezt az anyagot hígítjuk, felrázzuk, hígítjuk, felrázzuk egészen addig, amíg akár csak egyetlen molekula lesz benne a hatóanyag, vagy éppen annyi se. Aggódni nem kell. A homeopaták megmondták, hogy a tudomány szűklátókörű. Ugyanis az anyagra, és annak információjára emlékezni fog az oldó anyag, ami jobbára víz vagy cukor. Tehát nekünk csak ezt az információt kell bejuttatnunk a szervezetbe, és az rögtön meg is gyógyítja magát.

Kérdem én. Most tényleg, 2011-ben van olyan elvileg értelmiségi ember, aki ezt beveszi? Már régóta tudjuk a legtöbb betegség okozóját, a betegség folyamatát, ismerjük a bacilusokat, vírusokat, szervi és sejti elváltozásokat. Tehát van tudományos, bizonyított, igazolt magyarázatunk. Erre idejönnek ezek a bohócok és légből kapott ötletekkel gyógyítgatnak.

Ami a vicc, hogy szigorúan ellenőrzött, és ismételhető laboratóriumi körülmények között még egy vizsgálat sem mutatta ki, hogy valóban hatásos lenne. Csupán a placébóhatás az egész. A homeopaták sokat emlegetik a „sok száz esetüket”, amikor a hagyományos gyógyszer nem használt, majd az ő csodavizük mindent egycsapásra rendberakott. Persze, én is elszoktam hinni mindent, amit nekem mondanak. Másrészt ha volt is ilyen eset, arra is magyarázat. A mai orvosok túlterheltek és alulfizetettek, így nem csoda ha néha pontatlan diagnózissal állnak elő. És az emberek legtöbb baja magától megoldódó, csak épp a gyorsabb gyógyulás, és a kevesebb tünet miatt futunk a doktorhoz. Tipikus eset erre a influenza, csókolom. Hatékony ellenszer a mai napig nincs rá. Kezelés? Köptető, lázcsillapító, orrcsepp. Ezek mind kényelmi szerek. De a legtöbb orvos látatlanban felírja mellé a drága antibiotikumot is. Egy vírusra. A pikkpakk felépülés elmarad. De jó lenne már észrevenni, hogy az influenza elmúlik egy hét alatt, évről évre túléljük. Mit kell tőle annyira félni?

Tehát, azt kell, hogy mondjam; megdöbbentő, hogy ez az áltudományos módszert ennyire engedték elterjedni. Tessék klinikai kísérletek alá vonni a szereket, és ha tényleg egy jól működő módszerről van szó, akkor kezdjék el, vizsgálni. Tudományosan támasszák alá, miért hat. Ha ez megvan, beszélhetünk engedélyről, meg arról, hogy igazi orvosok írják fel, és aztán igazi patikákban lehessen kapni. De addig, ez csak egy kuruzslás, ami veszélyes, mert a betegség kezeletlen marad.

Mi is a blog célja? Világuralom kompromisszumok nélkül. Najó nem, inkább csak kemény kritikák közzététele a világ számára. Mondanom sem kell, hogy van saját személyi énblogom nekem is, de gyakran érzem azt, hogy oda már nem férnek bele egyes hülyeségeim. Teljesen átlagos dolog: olvasok egy cikket, majd körvonalazódik bennem egy vélemény, miszerint a cikkírónak minden bizonnyal nincs egy gyűszűnyi agya sem. Ezeket a kirohanásokat mégsem szúrhatom be a nyaralási beszámolóim elé/mögé/közé, ezért ide fogom írogatni őket.

Milyen véleményekről beszélek? Jobbára éles kritizálásokról. Célom az, hogy chilipaprika módjára csípjek. Aki evett már igazán erős chilivel túlfűszerezett chilis babot az tudja jól, hogy legalább kétszer, de akár háromszor is tud csípni. Ugyebár harmadszorra a wécés néni szemét. Persze azt el kell mondani, hogy amit írok azokat jobbára csak egy minimális utánajárással, tehát bizonyítékok nélkül fogom elkövetni. Alapból egy átlagos ember felkészültségével ugrok neki számomra akár idegen témáknak is. Kiigazításokat remélem kapni fogom, de csak az alátámasztott és jól érvelt ellenvélemények tudják befolyásolni a fafejem. Mit fa? Egyenes fémből van az a fafej.

Miről fogok véleményt mondani? Dunsztom sincs. Előre kijelenthetem, hogy rendszert a működésemben még a legpengébb egyetem kutatóinak az algoritmusa sem fog felfedezni. Hivatalos válaszként a kérdésre talán ennyit tudok mindeni: amibe éppen belefutok.

Persze az első időszak egy tesztfázis lesz, megírok két-három bejegyzést, kialakítok egy kicsit élvezhetőbb és egyedibb kinézetet, és ha van értelme folytatom. Egyébként a kinézet témakörben helyi bölcsektől ötleteket, kritikákat várok. A tesztfázis kérdéses paraméterei: Lesz-e kitartásom fenntartani két blogot is egyidőben? Lesz-e egyáltalán olvasom magamon kívül? Sikerül-e összebarátkozni a blog.hu motorjával?